Kirándultunk a kisifivel

Verőce, Kismaros, Királyrét… Gyönyörű helyeken jártunk, nagyon finom házi kosztot kaptunk (a házilag sütött kakaós csigáért rajongok), hajtányoztunk és hatalmasat kirándultunk. És elkezdtük feldolgozni a Narnia c. filmet. A képen épp a helyettes áldozat problémáját dolgozzuk fel úgy, hogy érzéseket színekkel, asszociációkat, gondolatokat rajzokkal jelenítünk meg. Leginkább az lepett meg, ahogy egy-egy színre, rajzra rákérdezve a csemeték simán verbalizálták érzelmeiket, érzéseiket…

 

Viktor vágott egy tutkó filmet a hétvégéről.

És sikerült egy nagyon jó felvétel a hajtányozásról is :)

Család-óra

Izgalommal léptünk be a vidéki szakközépiskola termébe. A diákok egy része már ott volt. De fiatalok – gondoltam. Körülbelül 30 diáknak mesélhettünk az egymásra találásunkról, házasságunkról, az életünkről egy család-órán.

Legkisebb csemeténk a kezdeti feszültséget hihetetlen természetességgel oldotta. Ami leginkább meglepett, az az, hogy néma csendben, feszült figyelemmel hallgattak bennünket 40percen keresztül. Megkértük őket, hogy asszociációikat, gondolataikat, érzéseiket írják le egy papírra 3 fogalommal kapcsolatban: házasság, élettársi kapcsolat, tisztaság (szexuális értelemben). Aztán a papírokról a táblára kerültek a gondolatok, érzések – közülük számtalan mély belső szeretetvágyat, tisztaság iránti vágyat tükrözött. És persze csalódottságot is. 19 éves korukra a srácok nagy része túl van már mindenen, és bevallották, hogy ha újrakezdhetnék, másként csinálnák. De hogyan? Hogyan is dönthetnének másként?

A beszélgetések után napokig az volt bennem, hogy a mezők fehérek az aratásra. A mai fiatalnak (legyen 11, vagy 19 éves) is csak az evangélium mutathat helyes irányt az egyre nagyobb útvesztőben…