2010. december 22., szerda

Karácsonyi üdvözlet

A következő kis filmmel kívánunk Áldott karácsonyt!




Szeretettel,
Végh család

2010. szeptember 1., szerda

Nem tudok spanyolul…

…de nem is hiányzik, amikor ezt az előadót hallgatom. Általában nagyon fontos számomra a szöveg, de elgondolkodtató, hogy itt a szöveg értése nélkül is átjön az üzenet.

Michael W. Smith-t pedig meg kell követnem: kb. 15éve hallgattam először a zenéjét, aztán sokáig nem hallgattam, mert nyálas piperkőcnek tartottam, mostanában viszont egyre többet kapok az őszinte dicsőítést hallgatva/nézve…

2010. augusztus 14., szombat

“Cégautó”

IMG_3317
Június közepén egyik támogatónktól kaptunk egy autót. Kicsi, piros, mint Kisvakond autója, és persze japán. Eddig is szerettem a Honda Jazz-t, mert cégautóként fél évig ilyet (az persze picit újabb volt) hajtottam, de most még inkább megszerettem. Ami igazán elképeszt, hogy Hondáék már 26 éve is tudtak ékszert készíteni. Egyszerű, és nagyszerű kis fogyasztású verda :)  Terv szerint műszaki lejártáig hajtom, aztán meglátjuk, hogy érdemes-e még rendbe tenni.
Az idő nyomai ugyan észrevehetők rajta, de némi szervíz után a váltója pontosan és finoman jár, és már nem is füstöl annyira. Sőt, az esővíz sem néz be a hátsó dobon keresztül az utastérbe! Az igazán nagy dolog pedig az, hogy napi másfél órával kevesebbet utazom így, mint amikor buszoztam. Ez heti szinten 6-7 óra, amit akár családdal töltök, akár tanulással, felbecsülhetetlenül nagy ajándék! Augusztus végén pedig  ifitábor elemózsia- és “csapatszállító”-vá lép elő.
Ford nincs, Honda van. Csoda, ahogy megkaptam. Gazdag Gondviselőnk van! Nagyon örülök az új “cégautómnak”!

2010. július 22., csütörtök

Református énekek - reloaded

Ugyan nem ma készültek ezek az átiratok, de én csak most találtam véletlen rájuk.

Régebb óta ismerkedem a refomátus énekeskönyvi énekeinkkel, és már többet sikerült is megszeretni. Sőt, amióta egy alkalmat tartottam a nyugdíjasházban, azóta egyenesen hálás vagyok azért, hogy a januári énekvizsgámra megtanultam azt az éneket, amit ott az egyik idős néni kért :)

És bárcsak előbb találtam volna a következő oldalon hallgatható feldolgozásokra! Azt hiszem valóban sikerült “újratölteni” ezeket az énekeket (érdemes jó basszusra képes szerkezeten hallgatni):  Refúzió lemezjátszó

2010. július 20., kedd

Kenya 5.

Folytatva a Kenya sorozatot, pár gondolat a fogadó gyülekezet, a St. Andrews történetéről:

1897-ben 7 skót misszionárius érkezett Kenyába, és meglehetősen kedvezőtlen körülmények (forróság+szárazság, kevés víz, malária és egyéb betegségek, ellenséges helyiek) közt az ország déli részén kezdték meg munkájukat. A viszontagságok közt 5 misszionárius meghalt (ld. a képen az emléktáblát). Ahányszor ez eszembe jut, csak arra tudok gondolni, hogy ők mindent odaadtak…DSC_5674

És arra, hogy ebből a “mindent odaadás”-nak végül mi lett az eredménye: az életben maradt 2 misszionárius folytatta a munkát, de már északabbra húzódtak, ahol a felföldön a körülmények kedvezőbbek voltak (magasabb fekvés miatt hűvösebb, több víz, kevesebb betegség).

 

DSC_13991908-ban a presbiteriánus skót misszionárius Dr. Henry Scott a Thogoto-beli Kikuyu-ból vasárnaponként bebiciklizett a kb. 40km-re levő Nairobiba, és elindította a P.C.E.A. (Presbiterian Church of East Africa) St. Andrews gyülekezetet.  Eleinte kifejezetten az európai misszionáriusok szükségeire létrehozott (a skót presbiteriánus egyházhoz tartozó) gyülekezetként működött (szolgálatokkal a feketék felé), és csak 1956-ban jött létre a mai egyesített Presbiteriánus Egyház, melynek 1988 óta tagja a St. Andrews gyülekezet. A képen az eredeti kőtemplom látható, melyet szó szerint téglákra bontva kellett több száz méterrel arrébb kellett költöztetni, hogy jelenlegi helyén állhasson.

 

DSC_7767Ma közel 4000 tagot számláló gyülekezetben vasárnaponként 6 istentisztelet van, a 28 presbiterhez tartoznak a körzeti  csoportok (egy ilyen csoport nagyobb, mint a mi házi csoportjaink) és a 6 lelkész mellett mintegy 35 állandó munkatárs (a környező intézményekkel együtt kb. 65 munkatárs), illetve 90 diakónus segítségével folyik a munka. Számos – mára már önálló – gyülekezet plántálása folyt és folyik napjainkban is. Az egyházközség számos szolgálati csoporttal működik (Woman’s Guild, Youth Fellowship, Orvosok közössége, kórusok stb.), hétközben is igen aktív élettel találkozni az egyházközség területén.

És, hogy mi rejlik emögött? Isten vezetésének keresése, világos vízió, és professzionális megvalósítás:

  • A gyülekezet vízióját („Present every one within our reach mature and perfect before Jesus Christ” ~ „Jézus Krisztus előtt éretté és tökéletessé tenni mindenkit, akit elérünk”) olvasva Isten újból és újból lelket önt belém megfáradásaim és csüggedéseim során. Valóban! Isten szívének vágya nem kevesebb, mint az, hogy mindenki az Ő gyermekeként érett személyiség, és előtte tökéletes legyen! Mindez az Ő ügye, a gyülekezet (nemcsak a St. Andrews, hanem a Gazdagréti is!) az Ő gyülekezete, és mi csak engedelmes gyermekekként tesszük a dolgunkat, amire Isten hív, miközben folyamatosan keressük az Ő vezetését!
  • A St. Andrews gyülekezet megfogalmazott küldetése a nagy parancsolat betöltéseként az evangélium hirdetése és Isten országának építése azáltal, hogy a lelki, szociális, és fizikai szükségekről gondoskodnak a gyülekezet által elért emberek közt.
  • DSC_3784A gyülekezet professzionálisan szervezett, 5évre készített stratégiai tervüket rendszeresen felülvizsgálják, és a tervekből - általam non-profitoknál soha nem látott - mennyiségi- és minőségi mutatók (melyek indikátorai a gyülekezet működésének), valamint növekedési számok olvashatók ki (pl. a jelenlegi éves büdzsét meg szeretnék háromszorozni ahhoz, hogy az éves létszámnövekedést évi 5%-ról 10%-ra tudják növelni, és a missziós terveik). A gyülekezet önfenntartó jellegét komoly projektekkel pl. Stand (ingatlan fejlesztési projekt), Tithing (adakozásról szóló projekt) kívánják biztosítani

2010. július 12., hétfő

Gyógyulás az utcán?

Tényleg van olyan, hogy valaki a szemünk láttára meggyógyul? És mi van, ha épp velünk történik meg mindez?
Épp egy hónapja történt. Egyszerűen, valóságosan, lenyűgözően. Másfél napom volt a repülő indulásáig az Alpha konferencia után. Épp belefért az időmbe a readingi “Healing on the Streets” tréning, melyre a baráti hívást kaptam.  Sok-sok kérdésemre kaptam választ azon a héten, és ez a másfél nap egy nagyon gyakorlati lezárásnak ígérkezett.
A tréning “tantermi” részének zárásaként Mark Marx a tréningen résztvevőket hívta arra, hogy ha hátproblémájuk van, jelentkezzenek. Azon a héten csak kétszer keltem fel reggel recsegő-ropogó gerinccel, hát jelentkeztem. Leültem a székre, ahol kiderült, hogy az egyik lábam rövidebb, mint a másik, amiről persze fogalmam sem volt. De innen már meséljen helyettem a video:

Aztán mentünk Reading egyik utcájára. És imádkoztunk. Voltak azonnali gyógyulások, és voltak olyanok, ahol nem láttunk azonnali eredményt. Egy biztos: senki nem úgy távozott, ahogy idejött, mert Isten jelenlétében, szeretetében lenni változást hoz, sebek, betegségek, fájó emlékek gyógyulnak, kérdések találnak válaszra.
Egy hölgyért tőlem kb. 2 méterre imádkoztak, fájó vállal jött ide, és egészségesen távozott. Egy másik videón ő maga (is) megosztja tapasztalatát:
Mit lehet hozzátenni? Csak várom, kérem, hogy legyen folytatás, mert Jézus mondja: “aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz” János evangéliuma 14, 12

2010. június 20., vasárnap

Alpha konferencia – EMEA 2010

IMG_3266Anglikánok, katolikusok, orthodoxok, evangélikusok, reformátusok, metodisták, baptisták (és még folytathatnám a sort) 4 földrészről együtt dicsőítjük Istent, együtt könyörgünk Isten Szentlelkének kiáradásáért a világra. Ez az Alpha konferencia.

A Holy Trinity Brompton gyülekezet vendégei vagyunk, és hálás vagyok azért, hogy mindent megosztanak velünk, amit Isten tanított nekik idáig. És hálás vagyok, hogy megvallják előttünk, velünk, hogy Isten Szentlelke gyógyít, erősít, megújít. És tanítanak bennünket, hogy hogyan kérjünk többet Isten Lelkéből, hogyan vegyük el azt, amit Isten készített nekünk és a szomjazó világnak. Legszívesebben minden barátomat, szerettemet elhívnám egyszer ide…

2010. május 15., szombat

Kirándultunk a kisifivel

IMG_3076Verőce, Kismaros, Királyrét… Gyönyörű helyeken jártunk, nagyon finom házi kosztot kaptunk (a házilag sütött kakaós csigáért rajongok), hajtányoztunk és hatalmasat kirándultunk. És elkezdtük feldolgozni a Narnia c. filmet. A képen épp a helyettes áldozat problémáját dolgozzuk fel úgy, hogy érzéseket színekkel, asszociációkat, gondolatokat rajzokkal jelenítünk meg. Leginkább az lepett meg, ahogy egy-egy színre, rajzra rákérdezve a csemeték simán verbalizálták érzelmeiket, érzéseiket…

 

Viktor vágott egy tutkó filmet a hétvégéről.

És sikerült egy nagyon jó felvétel a hajtányozásról is :)

2010. május 11., kedd

Család-óra

Izgalommal léptünk be a vidéki szakközépiskola termébe. A diákok egy része már ott volt. De fiatalok – gondoltam. Körülbelül 30 diáknak mesélhettünk az egymásra találásunkról, házasságunkról, az életünkről egy család-órán.

Legkisebb csemeténk a kezdeti feszültséget hihetetlen természetességgel oldotta. Ami leginkább meglepett, az az, hogy néma csendben, feszült figyelemmel hallgattak bennünket 40percen keresztül. Megkértük őket, hogy asszociációikat, gondolataikat, érzéseiket írják le egy papírra 3 fogalommal kapcsolatban: házasság, élettársi kapcsolat, tisztaság (szexuális értelemben). Aztán a papírokról a táblára kerültek a gondolatok, érzések – közülük számtalan mély belső szeretetvágyat, tisztaság iránti vágyat tükrözött. És persze csalódottságot is. 19 éves korukra a srácok nagy része túl van már mindenen, és bevallották, hogy ha újrakezdhetnék, másként csinálnák. De hogyan? Hogyan is dönthetnének másként?

A beszélgetések után napokig az volt bennem, hogy a mezők fehérek az aratásra. A mai fiatalnak (legyen 11, vagy 19 éves) is csak az evangélium mutathat helyes irányt az egyre nagyobb útvesztőben…

2010. április 30., péntek

Kenya 4.

 
Közel 20 órás út után édes az alvás :)
Néhány gondolat az első napról: épségben megérkeztünk Nairobiba, a reptéren a St. Andrews gyülekezetből nagy szeretettel fogadtak bennünket. Hajnali 4 körül ledőltünk a St. Andrews-ban, de amíg sötét volt, a szúnyogok szabályosan csemegéztek belőlünk. Noha a maláriát szúnyogok terjesztik, Nairobiban nem jellemző a malária, mert a város kellően magasan – 1660 (egyes források szerint 1798) méterrel a tengerszint felett - fekszik. Nagyon vártam, hogy pirkadjon, és eltűnjenek a nyavalyás vérszívók – és lőn. Azon nyomban elaludtam.
 
 
 
 
 
Reggelire a nőszövetség (Woman’s Guild) látott bennünket vendégül. A terítőjükben ott a nevük, nehogy összekeverjék a terítőket :)  Életemben először itt ettem fehér sárgájú tojást is, melynek ízében nem találtam különbséget a megszokott sárga sárgájútól. Ettünk még “sausage”-ot (leginkább a mi sült virslinkre hasonlít, de más az íze), és persze a gyümölcs sem hiányozhatott erről az étkezésről sem – a mangó volt a sláger :)
 
 
 
Reggeli után egy közeli Y.M.C.A.-ben zuhanyoztunk, ahová Judy kísért át bennünket. Judy rendkívül kedves hölgy, 10 éve végzi a szolgálatot a siketek közt (deaf ministry) a külön számukra tartott istentiszteleteken (Deaf Service). Amikor megjegyeztem, hogy a tíz év bizony komoly idő, csak annyit mondott: még mindig ugyanúgy szeretem őket, mint 10 évvel ezelőtt.
 
IMG_2297Itt a Y.M.C.A.-ben láttam az első banánfát. Gyakorlatilag rajta rohadt a gyümölcs, amit Kenyában a szegény ember eledelének tartanak. Nairobiban banánfát az utcán ritkán láttam, viszont kétségtelen, hogy nagyon olcsón lehet kapni az üzletekben. Az igazi meglepetést a nálunk kaphatótól méretében jócskán eltérő édes banán (sweet banana) okozott, amely nevéhez méltóan nagyon finom.
 

 

 

 

 

Végül álljon itt egy kevésbé jó minőségű, de fergeteges élményt jelentő felvétel, amit a zuhanyozás utáni várakozás perceiben a szomszédos épületben zajló eseményről készítettem.

Nem tudom, hogy tornaóra, vagy esetleg valamilyen kiképzés fültanúi voltunk-e, de sokunkat lázba hozott a pergő ritmus :)

2010. április 27., kedd

…nem test és vér ellen…

Mostanában nem először kerül elő a szellemi harc kérdése a legkülönbözőbb helyzetekben. Ismerősökkel, barátokkal beszélgetve, vagy épp a buszon ülve. Meghallgattam egy 3 részes sorozatot, ami nekem sokat segített ebben a témában. Közzéteszem az elérhetőségét:

Szellemi harc 1.

Szellemi harc 2.

Szellemi harc 3.

A tanítások a fenti linkeken elérhető oldalakról letölthetők mp3 formátumban is.

2010. április 26., hétfő

Kenya 3.

Hogyan is indul egy ilyen kurzus? Trópusi területre utaztunk, ezért alapértelmezettnek számít a sárgaláz, tífusz, hepatitis elleni védőoltás (malária ellen gyógyszert szedtünk), melyet legkésőbb az utazás előtt 1 hónappal be kellett adatni. Az első találkozónk még itthon a KMTI-ben volt, ahol személyes ismerkedésen túl a kurzusra, és útra vonatkozó eligazítást is megkaptuk. Kaptunk ízelítőt a korábbi kurzus élményeiből is, és egy nagyon finom kenyai ebéd is várt ránk.
Indulás kora hajnalban a Ráday utcából (a térképen kékkel) Bécsbe kisbusszal. Hogy miért nem jó nekünk Budapestről repülni? Így volt legolcsóbb a repülőjegy. Aztán Bécsből (térképen pirossal) repülővel Isztambulba (térképen zölddel), majd 5 óra várakozás után tovább Nairobiba (térképen sárgával).

Kenya út nagyobb térképen való megjelenítése
Mintegy 6000km-es út, nettó 9óra repülőn, a bécsi kiutazással és az isztambuli 5 órás várakozással gyakorlatilag 18-19 órát utaztunk. Aludni nem nagyon tudtam, de legalább végig beszélgettem az utat, és az angol nyelvű bizonyságtételemet is leírtam a repcsin. A Turkish Airlines szolgáltatásaival elégedett vagyok, a személyzet nagyon kedves volt, mindig kiadós kaját kaptunk, és csak mosolyogni tudok azon, hogy csirkehús sosem jutott mire sorra kerültem. 

2010. április 24., szombat

Hip-Háp

A héten kaptam egy fülest egy roma srácról, aki magyar nyelven hip-hop stílusban tolja az örömüzenetet. Tegnap Pápáról hazafelé a vonaton meghallgattam néhány számát. Mosolyogtam, és sírtam, olyan őszintén, tisztán és megalkuvás nélkül adja a fickó az ívet. Csak ajánlani tudom :)

Két portál, ahol még érdemes körülnézni:
Bárányvér Keresztény Zenekiadó - Letölthető keresztény zenék
Hip-Háp (internetes keresztény rádió)

2010. április 12., hétfő

Kenya 2.

Papírra vetettem a kenyai élmények egy részét, amit egy több részes sorozatban megosztanék.


Előljáróban néhány szót az útról: Az út keretét egy magyarországi református teológiák teológusai számára kiírt missziói kurzus adta. A kurzust a református egyházkerületeken, a zsinaton, a teológiákon, és a Nairobi St. Andrews gyülekezeten kívül holland missziós szervezet is támogatta.


A kurzuson részvétel a hatalmas kalandon túl tehát előzetes felkészülést, az út során folyamatos dokumentálást (fénykép, hangfelvételek, írásbeli feljegyzések) és utólagos feldolgozást igényelt, melyért az egyes teológiákon krediteket kapunk. Mivel nem turistaként, hanem egy gyülekezet vendégeként, diákként érkeztünk, az út meglepően mély és valóságos betekintést engedett egy nagyvárosi és számos vidéki gyülekezet, valamint családok hétköznapjaiba, Kenya kultúrájába, politikai jelenébe, az evangélium és kultúra találkozásának kérdéseibe.


Túlzás nélkül állíthatom, hogy mint minden idegen országba tett látogatás (és ez különösen érvényes egy más földrészre, más kultúrába látogatásnál) ez is életformáló. Másként nézem és látom a világot, mint előtte. Zarándokokként jártuk be Kelet-Afrika egy gyönyörű országát, ahol a találkozások során érő benyomások, érzelmi hatások befogadása változást indít életünkben.



Nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy az út egyben fontos állomás volt személyes életemben is, hiszen egy szakmai-, hivatásbeli pályaváltás első állomásaként zöldfülű teológusként, gyülekezeti munkásként, és családapaként csöppentem a misszió valóságába egy távoli földrészen. Az utóbbi másfél év belső változásai, és az aktuális élethelyzetemből fakadóan rövid akklimatizálódás után sikerült teljesen átadni magam a találkozásoknak, élményeknek, érzéseknek, melyek feldolgozása azóta is zajlik.

2010. március 25., csütörtök

Kenya 1.

A hétköznapok zaja lassanként elnyomja a dallamot, amely Kenyában csendült fel.


Persze valahol mélyen kitörölhetetlenül ottmarad, amit ott átéltem: találkozások, mosolyok, szenvedés, gyerekek, csodaszép természet, befogadás, öröm...
Az útról beszámolók, gondolatok olvashatók itt: http://www.parokia.hu/hir/mutat/1187/

2010. március 24., szerda

Elindultunk

Örömmel jelentem, hogy március 1-től gyülekezeti munkatárs vagyok a Gazdagréti Református Gyülekezetben.
És ez egyúttal az első blogbejegyzés. Még ismerkedem a technológia adta lehetőséggel, és kíváncsi vagyok, hogy mi mindenre használható ez a webnapló.