Kenya 4.

 

Néhány gondolat az első napról: épségben megérkeztünk Nairobiba, a reptéren a St. Andrews gyülekezetből nagy szeretettel fogadtak bennünket. Hajnali 4 körül ledőltünk a St. Andrews-ban, de amíg sötét volt, a szúnyogok szabályosan csemegéztek belőlünk. Noha a maláriát szúnyogok terjesztik, Nairobiban nem jellemző a malária, mert a város kellően magasan – 1660 (egyes források szerint 1798) méterrel a tengerszint felett - fekszik. Nagyon vártam, hogy pirkadjon, és eltűnjenek a nyavalyás vérszívók – és lőn. Azon nyomban elaludtam.

 

 

 

 

 

Reggelire a nőszövetség (Woman’s Guild) látott bennünket vendégül. A terítőjükben ott a nevük, nehogy összekeverjék a terítőket :)  Életemben először itt ettem fehér sárgájú tojást is, melynek ízében nem találtam különbséget a megszokott sárga sárgájútól. Ettünk még “sausage”-ot (leginkább a mi sült virslinkre hasonlít, de más az íze), és persze a gyümölcs sem hiányozhatott erről az étkezésről sem – a mangó volt a sláger :)

 

 

View Full Album

 

Reggeli után egy közeli Y.M.C.A.-ben zuhanyoztunk, ahová Judy kísért át bennünket. Judy rendkívül kedves hölgy, 10 éve végzi a szolgálatot a siketek közt (deaf ministry) a külön számukra tartott istentiszteleteken (Deaf Service). Amikor megjegyeztem, hogy a tíz év bizony komoly idő, csak annyit mondott: még mindig ugyanúgy szeretem őket, mint 10 évvel ezelőtt.

 

Itt a Y.M.C.A.-ben láttam az első banánfát. Gyakorlatilag rajta rohadt a gyümölcs, amit Kenyában a szegény ember eledelének tartanak. Nairobiban banánfát az utcán ritkán láttam, viszont kétségtelen, hogy nagyon olcsón lehet kapni az üzletekben. Az igazi meglepetést a nálunk kaphatótól méretében jócskán eltérő édes banán (sweet banana) okozott, amely nevéhez méltóan nagyon finom.

 

 

 

 

 

Végül álljon itt egy kevésbé jó minőségű, de fergeteges élményt jelentő felvétel, amit a zuhanyozás utáni várakozás perceiben a szomszédos épületben zajló eseményről készítettem.

Nem tudom, hogy tornaóra, vagy esetleg valamilyen kiképzés fültanúi voltunk-e, de sokunkat lázba hozott a pergő ritmus :)

…nem test és vér ellen…

Mostanában nem először kerül elő a szellemi harc kérdése a legkülönbözőbb helyzetekben. Ismerősökkel, barátokkal beszélgetve, vagy épp a buszon ülve. Meghallgattam egy 3 részes sorozatot, ami nekem sokat segített ebben a témában. Közzéteszem az elérhetőségét:

Szellemi harc 1.

Szellemi harc 2.

Szellemi harc 3.

A tanítások a fenti linkeken elérhető oldalakról letölthetők mp3 formátumban is.

Kenya 3.

Hogyan is indul egy ilyen kurzus? Trópusi területre utaztunk, ezért alapértelmezettnek számít a sárgaláz, tífusz, hepatitis elleni védőoltás (malária ellen gyógyszert szedtünk), melyet legkésőbb az utazás előtt 1 hónappal be kellett adatni. Az első találkozónk még itthon a KMTI-ben volt, ahol személyes ismerkedésen túl a kurzusra, és útra vonatkozó eligazítást is megkaptuk. Kaptunk ízelítőt a korábbi kurzus élményeiből is, és egy nagyon finom kenyai ebéd is várt ránk.

Indulás kora hajnalban a Ráday utcából (a térképen kékkel) Bécsbe kisbusszal. Hogy miért nem jó nekünk Budapestről repülni? Így volt legolcsóbb a repülőjegy. Aztán Bécsből (térképen pirossal) repülővel Isztambulba (térképen zölddel), majd 5 óra várakozás után tovább Nairobiba (térképen sárgával).

Kenya út nagyobb térképen való megjelenítése

Mintegy 6000km-es út, nettó 9óra repülőn, a bécsi kiutazással és az isztambuli 5 órás várakozással gyakorlatilag 18-19 órát utaztunk. Aludni nem nagyon tudtam, de legalább végig beszélgettem az utat, és az angol nyelvű bizonyságtételemet is leírtam a repcsin. A Turkish Airlines szolgáltatásaival elégedett vagyok, a személyzet nagyon kedves volt, mindig kiadós kaját kaptunk, és csak mosolyogni tudok azon, hogy csirkehús sosem jutott mire sorra kerültem. 

Hip-Háp

A héten kaptam egy fülest egy roma srácról, aki magyar nyelven hip-hop stílusban tolja az örömüzenetet. Tegnap Pápáról hazafelé a vonaton meghallgattam néhány számát. Mosolyogtam, és sírtam, olyan őszintén, tisztán és megalkuvás nélkül adja a fickó az ívet. Csak ajánlani tudom :)

Azusa ingyen letölthető albuma

Két portál, ahol még érdemes körülnézni:
Bárányvér Keresztény Zenekiadó - Letölthető keresztény zenék
Hip-Háp (internetes keresztény rádió)

Kenya 2.

Papírra vetettem a kenyai élmények egy részét, amit egy több részes sorozatban megosztanék.

Előljáróban néhány szót az útról: Az út keretét egy magyarországi református teológiák teológusai számára kiírt missziói kurzus adta. A kurzust a református egyházkerületeken, a zsinaton, a teológiákon, és a Nairobi St. Andrews gyülekezeten kívül holland missziós szervezet is támogatta.

A kurzuson részvétel a hatalmas kalandon túl tehát előzetes felkészülést, az út során folyamatos dokumentálást (fénykép, hangfelvételek, írásbeli feljegyzések) és utólagos feldolgozást igényelt, melyért az egyes teológiákon krediteket kapunk. Mivel nem turistaként, hanem egy gyülekezet vendégeként, diákként érkeztünk, az út meglepően mély és valóságos betekintést engedett egy nagyvárosi és számos vidéki gyülekezet, valamint családok hétköznapjaiba, Kenya kultúrájába, politikai jelenébe, az evangélium és kultúra találkozásának kérdéseibe.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy mint minden idegen országba tett látogatás (és ez különösen érvényes egy más földrészre, más kultúrába látogatásnál) ez is életformáló. Másként nézem és látom a világot, mint előtte. Zarándokokként jártuk be Kelet-Afrika egy gyönyörű országát, ahol a találkozások során érő benyomások, érzelmi hatások befogadása változást indít életünkben.

Nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy az út egyben fontos állomás volt személyes életemben is, hiszen egy szakmai-, hivatásbeli pályaváltás első állomásaként zöldfülű teológusként, gyülekezeti munkásként, és családapaként csöppentem a misszió valóságába egy távoli földrészen. Az utóbbi másfél év belső változásai, és az aktuális élethelyzetemből fakadóan rövid akklimatizálódás után sikerült teljesen átadni magam a találkozásoknak, élményeknek, érzéseknek, melyek feldolgozása azóta is zajlik.