Néhány gondolat az első napról: épségben megérkeztünk Nairobiba, a reptéren a St. Andrews gyülekezetből nagy szeretettel fogadtak bennünket. Hajnali 4 körül ledőltünk a St. Andrews-ban, de amíg sötét volt, a szúnyogok szabályosan csemegéztek belőlünk. Noha a maláriát szúnyogok terjesztik, Nairobiban nem jellemző a malária, mert a város kellően magasan – 1660 (egyes források szerint 1798) méterrel a tengerszint felett - fekszik. Nagyon vártam, hogy pirkadjon, és eltűnjenek a nyavalyás vérszívók – és lőn. Azon nyomban elaludtam.
Reggelire a nőszövetség (Woman’s Guild) látott bennünket vendégül. A terítőjükben ott a nevük, nehogy összekeverjék a terítőket :) Életemben először itt ettem fehér sárgájú tojást is, melynek ízében nem találtam különbséget a megszokott sárga sárgájútól. Ettünk még “sausage”-ot (leginkább a mi sült virslinkre hasonlít, de más az íze), és persze a gyümölcs sem hiányozhatott erről az étkezésről sem – a mangó volt a sláger :)
Reggeli után egy közeli Y.M.C.A.-ben zuhanyoztunk, ahová Judy kísért át bennünket. Judy rendkívül kedves hölgy, 10 éve végzi a szolgálatot a siketek közt (deaf ministry) a külön számukra tartott istentiszteleteken (Deaf Service). Amikor megjegyeztem, hogy a tíz év bizony komoly idő, csak annyit mondott: még mindig ugyanúgy szeretem őket, mint 10 évvel ezelőtt.
Itt a Y.M.C.A.-ben láttam az első banánfát. Gyakorlatilag rajta rohadt a gyümölcs, amit Kenyában a szegény ember eledelének tartanak. Nairobiban banánfát az utcán ritkán láttam, viszont kétségtelen, hogy nagyon olcsón lehet kapni az üzletekben. Az igazi meglepetést a nálunk kaphatótól méretében jócskán eltérő édes banán (sweet banana) okozott, amely nevéhez méltóan nagyon finom.
Végül álljon itt egy kevésbé jó minőségű, de fergeteges élményt jelentő felvétel, amit a zuhanyozás utáni várakozás perceiben a szomszédos épületben zajló eseményről készítettem.
Nem tudom, hogy tornaóra, vagy esetleg valamilyen kiképzés fültanúi voltunk-e, de sokunkat lázba hozott a pergő ritmus :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése