“Cégautó”

Június közepén egyik támogatónktól kaptunk egy autót. Kicsi, piros, mint Kisvakond autója, és persze japán. Eddig is szerettem a Honda Jazz-t, mert cégautóként fél évig ilyet (az persze picit újabb volt) hajtottam, de most még inkább megszerettem. Ami igazán elképeszt, hogy Hondáék már 26 éve is tudtak ékszert készíteni. Egyszerű, és nagyszerű kis fogyasztású verda :)  Terv szerint műszaki lejártáig hajtom, aztán meglátjuk, hogy érdemes-e még rendbe tenni.

Az idő nyomai ugyan észrevehetők rajta, de némi szervíz után a váltója pontosan és finoman jár, és már nem is füstöl annyira. Sőt, az esővíz sem néz be a hátsó dobon keresztül az utastérbe! Az igazán nagy dolog pedig az, hogy napi másfél órával kevesebbet utazom így, mint amikor buszoztam. Ez heti szinten 6-7 óra, amit akár családdal töltök, akár tanulással, felbecsülhetetlenül nagy ajándék! Augusztus végén pedig  ifitábor elemózsia- és “csapatszállító”-vá lép elő.

Ford nincs, Honda van. Csoda, ahogy megkaptam. Gazdag Gondviselőnk van! Nagyon örülök az új “cégautómnak”!